vége.

...éééésss beigazolódott az előérzetem, mintha tudnék előre mindent mi fog történni, de semmit nem tudnék csinálni ellene csak úszok az árral, osztom az észt akárcsak a többi tudatlan elvarázsolt ember, próbálom jól rendezni az életem, próbálok mindenkivel úgy bánni ahogy megérdemli, de mégis mindig egyedül érzem magam, mindig rá kell jönnöm hogy én vagyok az önző vagy hogy egy barátság csak egy felszínes áll kapcsolat volt...volt három t-vel..
de hát ha megszerettél egy barátot az elvesztése is az életed része.
azt hiszem hogy az emberi önzőség határtalan... ha nekem éppen jó akkor miért ne maradhatna az? ha jó kedvem van miért ne maradhatna úgy.. sosem fogom megérteni