2009. október 20.

pillanat.


most minden rendben van, még minden rendben.de érzem, hogy ez is csak a vihar előtti nyugalom.ez a legrosszabb várni, mert szinte várok arra hogy történjen valami.nem lehet meghatározni, nem jó nem is rossz, úgy a kettő közt fél lábbal a semmiben.de mindig így lesz? örökös körforgás az éppen jókedvem van és a sírok közt, nehéz egyensúlyozni.a felnőttekről mindig a nyugodtság kiegyensúlyozottság látszik, de lehet hogy ez is csak azért van hogy megnyugtassák a gyerekeket és miután becsukják maguk mögött a gyerekszoba ajtót.fáradtan,éhesen meggyötörve könyökölnek az asztalra,nem sírnak , nincs erejük hozzá,megoldásokat keresnek a megoldhatatlanra.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése