Igen ez egy jól ismert Tankcsapda szövegből van, én személy szerint nagyon szeretem a dalszövegeiket..de most nem ezért adtam ezt a címet, hanem mert magamba néztem, visszafordultam, és megbocsájtottam... már annyiszor...belefáradtam valamibe., belefáradtam az elnézésbe, hogy semmi nem baj... nem haragszom...mindegy... felejtsük el.. ELÉÉG!
Igenis baj, igenis fáj, igenis rosszul esik.Mikor lehet végre azt mondani, hogy ÁLLJ, hagyjuk inkább ha ennyi kompromisszummal jár, hagyjuk mert nem adhatom önmagam... nem tudom..
Amúgy észrevettem, hogy sokszor beszélek kérdésekben, de ez azt hiszem azért van mert így könnyebb megfogalmazni ami bánt..mindegy..
Nem tudok mit írni vagy nagyon belemennék mindenbe vagy így hagynám, sok mindent érzek most egyszerre és semmit, ürességet és lázadást.. nem tudom mi esne most jól, egy baráti ölelés vagy egy anyai pofon, sírni vagy nevetni.. nem tudom.. tanácstalan vagyok, mindenben.. hiányzik valami, és néha túl sok van belőle.. most meg csak nevetek.. nevetek hogy még milyen gyerek vagyok hogy meg akarom mutatni, hogy milyen vagyok, hogy amit ma leírok azt holnap már másképp látom, átírom, és átfogalmazom hogy sikerüljön.. de sosem sikerül, vagy mindig?néhányan dicsérik néhányan megvetik amit írok, egy oldalról azt hallom hogy KÖZHELYEK, másik oldalról meg hogy nagyon tetszik, nem tudom, miért mindig csak a pozitívat kell elfogadni?? (Ez olyan mint hogy az év eleji matek felmérőt megírtam 50%lett, anyának mondtam hogy a felét tudom!.. ő meg erre azt mondta: igen de a félét nem.. direkt nem a poharas példát hoztam fel mert az már nekem is a könyökömön jön ki..)
Ha mindig csak a pozitívat hallanánk meg, sosem törekednénk semmire, belenyugodnánk a saját lelki mocsarunkba, és megfulladnánk, nem akarnánk kijutni, jó ez így..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése