a.

 életünk egy mérleghinta ott ülünk a két végén



egy egész hónap telt el mióta nem írtam.
talán nem véletlen ez az idő..
talán más kötött le.
hogyha  követettél a szerencsésnek nem mondható  békáimtól és a barbie szemüvegemtől a fűszálamon át egészen a lpapírhajómig  akkor az ismersz annyira hogy megértsd miért.
mert hát valami történt..igen ez butaság valami mindig történik..csakhogy ez mostmás.
mert az álláspont mindig változik csak az elv az eredeti.
sok dologba egyszerűen belefáradtam
de van ami erőt ad és ez most a lényeg.egyszerűen jókedvem van és magam mögött tudhatok végre mindent és mindenkit.nehéz érteni nekem is nehéz... ez mert most bár nem szól örökre olykor jobb mint soha.


a mondatnak vagyok a pontja mellyel most a sohát kimondja
bár soha nem mondd hogy soha.




soha ne mond hogy ennyi volt soha ne mond hogy vége van
soha ne mond hogy felesleges soha ne mond hogy hasztalan
soha ne mond hogy már késő soha ne mond hogy neked mindegy