vele fut a hajó.

azon a délutánon egy sziklaszirthez sétált és a szélétől tartva, pár lépést tett előre majd megállt.nézte az elötte elterülő fűtakarót, nézte ahogy az élőlények a biztonságot várják,a nyugalmat, a védelmet a takaró alatt.Elővett a zsebéből egy papírt és hajtogatni kezdett.mindig olyan pontosan, olyan művészi nemességgel tette.mintha minden ezen múlna.készen lett a papírhajó az éleit még megerősítette majd a másik zsebéből egy tollat vett elő és írni kezdett a hajó oldalára: k o c k á z t a s s.

megint előre meredt vett egy mély levegőt, tisztán érezte a gyep illatát..sóhajtott és bedobta a hajót a fűtengerbe,

vissza indult.. a nap még sütött a domboldal  hátát  cirógatta..lábnyomai mégis vizben álltak..

                 vele jo vele jo vele mindig jo vele jo vele jo vele fut a hajó.

a fűszálam nem volt már magányos, a kis hajó kísérte.