Héja-nász az avaron
Útra kelünk. Megyünk az Őszbe,Vijjogva, sírva, kergetőzve,
Két lankadt szárnyú héja-madár.Új rablói vannak a Nyárnak,
Csattognak az új héja-szárnyak,
Dúlnak a csókos ütközetek.
Szállunk a Nyárból, űzve szállunk,
Valahol az Őszben megállunk,
Fölborzolt tollal, szerelmesen.
Ez az utolsó nászunk nékünk:
Egymás husába beletépünk
S lehullunk az őszi avaron.
* * *
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése