a dobozban egy fehér gyertya ült ütött kopott bronztalpazatában és egy kavics, egy ügye fogyott szívet formázó kavics.zsebemből elővettem a régi gyufásdobozom egy szál gyufa volt már csak benne, egy szál, egy esély..az utolsó...
végig húztam a doboz szélén, meggyulladt..a láng hirtelen fellobbant majd büszkén lobogott tovább, fénye bevilágította a hűvös kis szobát, boldog árnytáncot járt a koszos falakon.
meghatva figyeltem ahogy a láng életre kelt, de többet akartam.. érezni akartam..
felemeltem a tenyerem mosolyogva a láng fölé tartottam, jóleső meleg érzés nyílalt egészen a szívem közepéig a láng mágnesként vonzotta a kezem.mint megkergült molylepkét a fény.hirtelen a kellemes melegség, kínzó fájdalommá vált, pánikomban ellöktem a gyertyát, a láng elaludt, a szoba ismét sötétbe borult a jeges szél újra pofozta az arcom, csak a forró viasz nyoma maradt kezemen és a szív alakú kavics az éj sötétjébe burkolva.
szív alakú kő..
kő alakú szív..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése