168.

eldöntöttem, előbb mint gondolnád, persze ott volt bennem az a naív kis gondolat hogy hátha..
hátha...
de nem nem.. igy kellet lennie, azthiszem.
még csak el sem tudom mondani ez a legszomorúbb
mert elhiheted nem így akartam.
és ez persze nem jelent semmit hét nap..
168óra..
talán megkellet volna próbálnom harmadszorra is
talán ez volt a baj..
ezt már sose tudhatom meg.
zavaros nemde?
hát nekem is az volt ez a hét..
sőt..
remélem segíteni fog
énszeretném...
                 és téged is.


Most írok egy levelet, amelyet Neked szánok.
Az egész életem csődbe ment, lehúzhatom a klotyón,
Indulásra készen állok, már nincs itt semmi motyóm,
De mielőtt kilépek, még visszanézek egyszer,
S a belőled fakadó űrnek adózok egyetlen néma perccel!