2009. november 1.

mostmár

Eltelt..
Fáradt vagyok, de mosolygok visszagondolok a szünetre, és úgyérzem mindenkire jutott időm aki fontos számomra, mosolygok mert felidézem a velük töltött időm..
Megnyugodtam, úgyérzem most minden rendben van, nem érdemes a múlton töprengeni, úgyis csak a jó dolgok fognak meg maradni, nem akarok nagy okosságokat írni nem tudom mennyire lennének igazak, nem akarok nagy következtetéseket levonni, se bizakodni, élni akarok.
Nem fogok hiányt szenvedni olyan dolgok miatt amiknek se értelmük, se esélyük nem lenne, nem szeretnék másokra koncentrálni, mindig mások problémáit előtérbe helyezni, félre ne értsd érdekel az is de nem elsősorban..
Jólesik amiket mondanak az emberek, gondolkodom mielőtt cselekszem, próbálok őszinte lenni, változtatni..
Mosolygok az embereken. nem kiröhögöm őket csak mosolygok.. ahogy minden blogban ugyanazt látom.. még a cimek is hasonlók nyilván mindenki csalódik valakiben, nyilván mindenki érzi magát nagyon egyedül, elhagyatottan..nyilván általánositanak..csak az az általánositás ne róla szóljon..

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése